…folyton ez megy a fejemben, mert nagy társaságunk egyes tagjai vagy százszor elénekelték ezt a felejthetetlen (!) slágert az utóbbi két és fél hétben. A sokat emlegetett időjárás megint a bolondját járatta velünk. Leutazás 23-án kánikulában, majd megfőttünk, mert a klímát nem akartuk bekapcsolni, nehogy megfázással indítsunk. Leérve nagy csobbanás a Balcsiban, ami majdnem olyan meleg volt, mint a levegő. Imi még csak ismerkedett a vízzel, de nem volt ellenére a barátkozás és nemsokára boldog húúú meg brrrr hangokat hallatva szelte a habokat a babaúszójában. Milyen jól tettük, hogy egyenesen a tóba rohantunk, mert ottlétünk alatt többé ilyen meleg nem lett és Imivel együtt ezen kívül mindösszesen négyszer tudtunk fürdőzni. Még aznap este beköszöntött ugyanis az ősz. Ami ki is tartott a mai napig, mikor újra kánikula van és én újra itthon ülök a számítógép előtt és pötyögöm be a balatoni emlékeket.
Hogy mit lehet csinálni három gyerekkel - ebből kettő egy éven aluli, bár ez is csak féligazság - és három kutyával a Balaton parton esős időben két hétig? Ööööö, sétálni, labdázni, sétálni, játszani, sétálni. Folytassam? Jó, azért most sarkítok rendesen, megoldottuk, de valljuk be, nem erre számítottunk.
A fürdőzés biztos elvette volna az eszemet, vízimádó vagyok ugyanis, akárcsak Bodza kutyám, de pancsimegvonás alatt sokszor járt két kérdésen az agyam. Mindkettőre van biztosan épeszű magyarázat, de mint tudjuk, a kutyások nem nevezhetők átlagos gondolkodású embereknek. Értetlenkedem azon, hogy ha a Balaton mindenkié, akkor miért van szinte mindenhol fizetős strand? Találtunk szabadstrandot, szerencsére a mi környékünkön több is volt, de van olyan település, ahol csak belépővel mehetsz a vízbe.
A másik felmerülő problémám az, hogy miért tilos mindenhol a kutya fürdetése? Strandon mondjuk megértem, ne ott rázza meg magát Blöki, ahol Béluska éppen eszi a vattacukrot. De egyéb helyeken? Nyilván tudom én is, hogy vannak illegális praktikák a kutyacsobbanásra, de miért kell ehhez folyamodnom? Erre nagyobb gondot fordítanak a közteresek, mint mondjuk arra, hogy a játszóterek homokozóit éjszakára leterítsék, hogy ne ott végezzék dolgukat a cicák. Mielőtt bárki is azt gondolná, hogy gyerek- és kutyasoviniszta vagyok, nem igaz, csak most éppen ez foglalkozat. Annyira, hogy szívesen vitáznék/eszmét cserélnék róla veletek is. Írjatok bátran!
Három kiemelkedő eseménye volt nyaralásunknak, időrendi sorrendben írom, mert nem is tudnék választani. Az iskolánkból azok a gyerekek, akik gyermekotthonban (értsd állami gondozásban) nőnek fel felnőttként tovább költöznek szociális otthonokba, melyek többnyire vidéken vannak. Az egyik ilyen Kéthely, nem messze a Balatontól. Több tőlünk kikerült fiatal él ott. Minden évben legalább egyszer meglátogatjuk őket. Most is így tettünk. Jaffa gyengélkedett, így ő otthon maradt Nagyanyóval, de Bodzát elvittük. Könnyfakasztó látni, hogy a kutya mennyire nem felejt. Régi barátja, Reni is ott lakik, imádták egymást. Mikor leköltözött oda Bodzával mi kísértük le. Ennek már három éve. Most ugyanúgy bújtak egymáshoz, ahogy akkor, mintha el sem váltak volna. Homályos lesz a monitor, ha eszembe jut. Vagy ez nem is a gép hibája?
Ezt követte Imi szülinapja. Az Alma együttes Ma van a szülinapom dalát hallgattuk már több napja, mikor is végre aktuális lett. Volt torta, három is, két kicsi a babáknak és egy nagy a felnőtteknek. Imi nyakig tej-tojás és cukormentes túrókrémben úszott miután közös erővel elfújtuk azt az egy szál gyertyát. A maradékot pedig a szokásos rend szerint a kutyák csipegették fel az etetőszék alól.
Aztán az utolsó előtt-előtti nap Zoli azzal állított be, hogy a gyerekeimet látta Zamárdiban a bolt előtt. Gyors nyomozást lefolytatva kiderült, hogy valóban ők voltak. Még gyorsabb nasivásárlás és már robogtunk is a gyermekotthon felé. Ott nyaralt ugyanis a Csalogány (ez a munkahelyem beceneve). Volt nagy öröm! Persze az első kérdés: a kutyák is itt vannak? Naná, csak éppen a kertben maradtak. Ezt gyorsan orvosoltuk is, a csendes pihenő után egy kis csapat átjött kutyarápiára. Ez gáborul a kutyás terápiát jelenti. Persze nem volt rápia, csak játszadozás, de a gyerekeknek már minden együttlét a Szörpökkel terápia néven fut. Ahogy elnéztem, Bodza és Jaffa számára is legalább akkora felüdülés volt, mint kis kedvenceiknek. Közben és utána jó sokszor elmondtuk, hogy de jó, hogy a Nagyanyó nyugdíjas lett és újra mehetünk a Csalogányba a mieink közé!
Szóval így összegezve azért mégiscsak élménydús nyaralás volt, még ha nem is úgy alakult, ahogy gondoltuk. Azt pedig igazán megtanulhatnánk már, hogy ne tervezzünk be semmit, mert úgysem úgy történik és lehet, hogy ez nem is baj!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése