Jaffa öcsém beteg.

Volt rajta egy pukli, amit zsírcsomónak hívtak az állatorvosok egészen mostanáig. Szombaton bedagadt neki, vasárnap meg mindenféle trutymó folyt belőle és sírt a gyerek, de nagyon. Elvittük őt a doktor nénihez, most nem a Hargitay doktor bácsihoz, hanem az alapítványi Erikához és bizony fel kellett neki vágni. A bőre alatt rejtőzött egy daganat. Mindenki megijedt, Gazdi sírt is, én meg értetlenkedtem, hiszen Jaffa mindig rohan, vidámkodik, akkor hogy lehet beteg. Csináltak neki vérképet is, amiből kiderítették, hogy hasnyálmirigy elégtelensége van, ezért gyógyszert fog szedni és valami speckó tápot kap majd, ami biztosan sokkal finomabb, mint az enyém. De én nem kaphatok belőle, ezt már most kikötötte a Gazdi. Jövő héten még vár rá pár vizsgálat, úgyhogy drukkoljatok neki! Én már úgy megszoktam, na jó, megszerettem a hülyeségeit, hogy nem szeretém elveszíteni!