Éreztem, hogy ma valami nem túl jó dolog fog velem történni, mert a Gazdim egész reggel sírdogált.

Azt hittem, hogy Jaffa hiányzik neki, akit tegnap este elvitt a Bea vendégségbe néhány napra, de nem.
Reggel elmentünk a Hargitay doktor bácsihoz, ahol a legnagyobb meglepetésemre és ijedtségemre a Gazdim otthagyott!!! Jaj, de meg voltam rémülve, főleg azért, mert zokogott,a mikor elment. Most mi lesz? Örökre elbúcsúzunk? El kell utaznia? Mi történik? Nem tudom. Jött a doktor bácsi és kaptam egy szurit, amitől elálmosodtam és gyorsan el is aludtam. Álmomban a Gazdimal voltam és nem sírt, hanem boldogan ölelt. Mikor felébredtem, újra megijedtem, mert még mindig nem volt ott a Gazdim. Szerencsére volt ott egy pulóver, aminek gazdiszaga volt, arra rákucorodtam és vártam, hogy jöjjön végre értem. Néha elszundikáltam, mikor egyszer csak nyílt az ajtó, bejött egy bácsi és kivitt a váróterembe, ahol Gazdim állt könnyes szemekkel. Úgy megörültem neki!!! Szóval mégsem maradok egyedül! Beszálttunk az autóba, hiába mondtam, hogy reggel óta nem pisiltem, nem hallotta meg, ezért sajnos útközben az ölébe eresztettem, de nem szídott meg érte. Hazaértünk és az ágyba fektetett, betakargatott, kaptam gyógyszert is, hogy ne fájjon a pocim. Elmesélte, hogy ivartalanítottak, mert én egy dolgozó kutya vagyok és ezt így kell. Nem haragudtam rá, mert tudtam, hogy soha nem tenne nekem rosszat, de már nem tudtam tovább beszélgetni vele, mert újra elálmosodtam és aludtam reggelig.