Hamar eltelt ez a tíz nap.

Ma újra meglátogattuk a doktor bácsimat. Kiszedte a varratokat, én meg megdícsértem, hogy milyen jól műtött engem, mert már másnap tudtam labdázni és egy csöppet sem fájt, nem voltam bágyadt meg ilyesmi. Viszont sajnos kiderült valami: Lyme kóros vagyok. Egy kullancs ment belém csak egész életemben és mégis. Kaptam rá gyógyszert, remélem hamar elmúlik, bár nem nagyon értem, hogy minek kéne elmúlnai, mert nem érzem magam betegnek.

Délután kimentünk a sulira, volt egy évzáró buli: marhapörkölttel és agility versennyel. Örültem, hogy végre rohangálhatok újra a barátaimmal, mert már nem kell félteni a sebemet. Mindenki nagyon örült nekem és puszilgattak, ők is megnyugodtak, hogy ilyen simán vettem ezt a megpróbáltatást.