Sziasztok!

Bodza vagyok, egy blauschimmel angol cocker spániel lányka. A Mesztegnyei kennelben születtem, 2005. április 29-én. Anyukám Piff-Paff Gina, apukám Bár Dunai Zorán. Nyolcan vagyunk testvérek, de már rég nem láttam a nővéreimet és a  bátyáimat. Ez azért van így, mert június 20-án a Gazdi lejött értem a Pótmamihoz és a Pótpapihoz (Gazdi nem értem, hogy miért nem így hívja őket?), berakott egy nagy piros autóba és felhozott Budapestre. Én rögtön annyira megszerettem őt, hogy egész úton vidáman nézelődtem, vagy szundiztam egy kicsit, otthon is nagyon jókedvű voltam, csak kiderült, hogy Gazdinak van egy cicája is, a Mézi, aki nem volt tőlem elragadtatva, de azért szerencsére nem bántott, pedig csúnya nagy karmai vannak. Dehát ez már régen volt és azóta barátok lettünk!

Hála Istennek a Gazdim gyógypedagógus és ezért egész nyáron együtt voltunk, egy percre sem váltunk el egymástól. Így hát sok helyen jártam: voltam csavarogni Budapest minden kerületében, a Velencei tónál az EFOTT-on, a Szigeten, Varsányban, Szigligeten és Balatonon is. Nekem ez nagyon jó volt és akkor még többnyire a táskában cipelt a Gazdi. Sajnos erről már leszokott.

Azután egy csúnya dolog történt: egyszer csak a Gazdi kezdett eltünedezni itthonról. Azt mondta, hogy elkezdődött az iskola és tanítania kell. Én biztos voltam benne, hogy egy másik kutyához járkál, de végül bebizonyosodott, hogy tényleg dolgozni megy. Ráadásul egy héten ötször!!! Kezdek már beletörődni ebbe. Főleg azért, mert megbeszéltük, hogy együtt fogunk dolgozni. Állítólag egy kutya jó hatással van a gyerekekre és ezért én terápiás kutya leszek. Erről olvashattok az Állatasszisztált terápia modulban. Sajnos ahhoz, hogy én is dolgozhassak egy csomó mindent kell tanulnom és még vizsgáznom is muszáj lesz. Így hát október elején elkezdtünk suliba járni, mégpedig a Top Mancs Kutyaiskolába. Meg konferencián is voltunk Szombathelyen. Szerintem szuper dolog ez a sulizás. Igaz, az első néhány alkalommal nem igazán mertem elmenni a Gazdi mellől, mert féltem a nagyoktól, de már kezdek egyre bátrabb lenni. A Márta meg, aki a tanárom úgy veszem észre, hogy eléggé odavan értem, de az az igazság, hogy én is megkedveltem és ha elengedésnél elbújik a Gazdi, akkor odaülök a Márta mögé és arra kérem, hogy vegyen fel. De ezt a kérésemet még sose értette meg, mindig csak azt mondja, hogy menjek játszani a többiekkel. De ha egyszer én jobban szeretem, ha kényeztetnek?

Hát ennyit írnék most bemutatkozásul, de megígérem, hogy naplót fogok vezetni az életemről.
Örülök, hogy meglátogattatok, gyertek máskor is!