2006. október 23., hétfő
Lehet, hogy lesz egy új munkahelyem is.
Ha jól viselkedek és szépen bánok a gyerekekkel, akkor ezentúl (a vizsga után) a Csillagházba is fogok járni dolgozni. Ott eddig Jamboree dolgozott, de az ő Gazdijának nemsokára kisbabája születik és akkor nem tudnak majd bejárni és ha minden jól megy, akkor én veszem át a helyét. A Csillagházban súlyos, halmozottan sérül gyerekek vannak, nekem nagyon tetszettek. Van egy gépük, amire a tanár néni rámond mondatokat, képekkel illusztrálja és ha rámutatnak a megfelelő képre, akkor elhangzik a mondat. Ez azért kell, mert ezek a gyerekek nem tudnak beszélni. Csak egy bajom volt a géppel, hogy a kutya kép alatt az a szöveg volt, hogy "Gyere ide, Jam!", hát ezért hiába nyomogatták a gyerekek a kutyás képet, én megsértődtem és hátat fordítottam nekik. Egészen addig nem is fordulta vissza, míg a tanár néni meg nem változtatta a szöveget "Gyere ide, Bodza!"-ra. Akkor már boldogan szaladtam oda a gyerekekhez és annak is örültem, hogy a tanár néni is láthatta, hogy nem kell beszélni ahhoz, hogy gyerek és kutya megértse egymást. Volt egy kislány, aki engem nagyon meghatott. Azt mondták róla, hogy nem nagyon szokott kezdeményező lenni, de én annyira megtetszettem neki, hogy többször is saját magától odahívott engem. Ezen mindenki meg volt lepődve, egyedül én nem, mert én rögtön éreztem, hogy Dorinka szeret engem. Gyorsan bele is ültem az ölébe és odabújtam hozzá, hogy lássa, hogy én is nagyon szeretem őt.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése