Sokan reklamálnak, hogy Bodza nem írja naplóját. - 1.

Arra gondoltam, hogy Bodza naplóját felváltja a Bodza és a baba sorozat, amit tavaly májusban kezdtem el írni a Nemzetközi Kutyamagazin hasábjain.
 

Íme az első rész:

A rutinos blogolvasók már biztosan ismerik Bodzát és Jaffát, gyűjtőnéven a Szörpöket. Ők az én kutyagyerekeim és a Kutyával az Emberért Alapítvány terápiás kutyusai. Tavaly november 7-én férjhez mentem és úgy gondoltuk a férjemmel, hogy belefoghatunk a babagyártásba, mert mindenhol azt olvastuk, hallottuk, hogy legalább fél év kell ahhoz, hogy összejöjjön a gyerek. Egészen pontosan nekünk fél nap sem kellett, augusztus 7-re várjuk a trónörököst, napra pontosan kilenc hónappal a megtervezése pillanatától számítva. Róla és a kutyákról, azaz a családunkról, szeretnék írni egy sorozatot, mindig az aktuális problémák kapcsán.

Jó gyógypedagógushoz híven, az első hónapban kiolvastam újra a kórtan könyveimet és jegyzeteimet, hogy milyen veszélyek leselkedhetnek ránk. Ezt a szokásomat nagyon hamar levetkőztem, mert magamtól is rájöttem, hogy a veszély pont ebben rejlik. Természetesen jöttek a tájékozottabbnál tájékozottabb kollégák, barátok, családtagok, akik rögtön felhívták a figyelmemet, hogy mennyire egészségtelen egy, sőt esetünkben kettő lakásban tartott kutyával élni egy kismamának. Őket és kéretlen véleményeiket sajnos nem tudtam levetkőzni, bár hetek alatt megtanultam határozottan leállítani a vészjósló történeteket. Viszont arra gondoltam, hogy hasznos lehet utána járni a dolgoknak és elmesélni másnak is, hogy mennyire nem okoz gondot a kutya és a gyerek egy légtérben.

A saját szakmámból tudom, hogy mik is azok a külső tényezők, amik fogyatékosságot okozhatnak az anyaméhben. Részben biológiai, részben fizikai, vagy kémiai eredetűek. A sugárzás, a kemikáliák, a fertőző betegségek tartoznak ide elsősorban, melyek mellett a fejlődési rendellenességek, a koraszülöttség, a balesetek, a fogamzásgátlók egyes típusai, a terhesség-megszakítások kapnak még szerepet. A kutyatartás számlájára ezek közül egyértelműen egyedül a fertőzések írhatóak. De vajon tényleg megfertőznek bennünket azok az állatok, akikkel már évek óta együtt élünk?

Lássuk először a félelmek egyik legismertebb tárgyát, a toxoplasmozist. Elsősorban a mezőgazdaságban dolgozó nők kaphatják meg. Kivédése alapvető higiéniás szabályok betartásával igen egyszerű: nem szabad macskaürülékhez nyúlni, illetve tilos nyers, vagy félig megfőtt húst, tojást, halat és mosatlan zöldséget, gyümölcsöt enni. Ha nyers hússal, hallal, tojással dolgozunk, akkor utána kezet kell mosni. Nem szabad kóstolgatni sem főzés közben a fenti élelmiszereket, csak, ha készen van. Magzati ártalmat a terhesség 4. hónapjától okoz a toxoplasma fertőzés. Ugyanaz igaz rá, mint a rubeolára és a bárányhimlőre: aki már átesett rajta, az védetté válik. Már több kutatás is irányul arra, hogy a főbűnösnek kikiáltott macskák és általában velük egy kalap alá vett kutyák helyett magas százalékban inkább a nyers/félig főtt, vagy átsült húsok, a mosatlan zöldségek, gyümölcsök az okozói a toxoplasmozisnak. Nagyobb eséllyel kapjuk el a vírust egy nem megfelelő higiniés körülmények között készült hamburgertől a sarki büfében, mint saját, megfelelően ápolt kedvencünktől.

A kutyáktól elkapható fertőzésekről megkérdeztem állatorvosunkat, Dr. Hargitay Andrást is, aki szerint

Hogy ne érjen az a vád, hogy csak elfogult kutyások véleményére adok, Dr. Pálffy Imre, a Szent Margit Kórhát szülész-nőgyógyásza is elmondta, hogy mit gondol a témáról.

Sokan kérdezik, hogy az ilyen érzékeny kutyák, mint a Szörpök, megérzik-e azt, hogy eggyel többen vagyunk már. Én nem vettem észre, hogy másképpen viszonyulnának hozzám. Viszont abban hiszek, hogy a gyerek megérzi bentről, hogy ki, vagy mi érinti meg őt kívülről, ezért az Apa és a nagyszülők, közeli rokonok mellett a kutyákat is bevontuk az ismerkedős játékba. Az elején döcögősen indult, de mára már ahogy a mi kezünk érintésére, a mancsrátételre is odaevickél kisfiúnk és most még azt is megengedjük neki, hogy rugdossa a kutyákat. Nem kell túlmisztifikálni a dolgot, a kutyák nyilván nem értik, hogy miért kell rátappancsolni a pocakomra, de egy klikkeres ebnél nem nehéz elérni, hogy hová mondjon mancsot. Ugyanígy kommunikálunk azokkal a gyerekekkel, akikkel a terápiás munkát végezzük. A csoportban az egyik lány egyszer megkérdezte, hogy vajon elfogadja-a majd őt a gyerekem olyannak, amilyen. Ebből a kérdésből jött az ötlet, hogy mutatkozzanak be egymásnak. A terápiás munkát a baba mellett sem szeretném abbahagyni, így fontosnak tartom, hogy a csoportjaimba járók már most ismerkedjenek a kis jövevénnyel. Azóta nem tudok úgy órát tartani, hogy a végén szertartásszerűen ne legyen mancsosjáték, azaz először a kutyák, majd a gyerekek „beszélgetnek" vele.

Azt hiszem, hogy ez tényleg ilyen egyszerű. Akiket szeretünk, legyen az a férjünk, a szüleink, a kutyáink, vagy éppen valamilyen sérüléssel élő gyerekcsoport, azok szeretni fogják a bennünk növekvő magzatot is és biztos, hogy soha nem ártanának neki. A lényeg csak az, hogy vigyázzunk rá és rájuk, azaz magunkra.