Valószínűleg már nem sok olyan ember van, - 7.

aki kételkedik abban, hogy a kutyáknak és a csecsemőknek is erős személyiségük van. Azt a mondást is alighanem mindenki ismeri, hogy madarat tolláról, embert barátjáról ismerhetjük meg. Ebben a részben, talán azért is, mert Karácsony előtt jön ki, bemutatom a sorozat szereplőit és barátjukat.

Kezdem a két főszereplővel, velük is az udvariassági szabályokat betartva, először a hölggyel. Bodza igen hűséges kutya, ezt már sokszor leírtam. Nem csak a munkájához és a családjához, hanem a barátjához is. Viszont nem volt ez mindig így. Alig töltötte be az ötödik hónapját, amikor elkezdtünk kutyaiskolába járni. Ha azt mondom, hogy nem volt egy társasági eb, akkor finoman fogalmazok. A csöpp kis spániel az elengedésnél mindig a lábamnál ücsörgött, jó, hogy azt nem kérte, hogy vegyem fel őt. Kiképzési szempontból ezt senki sem tartotta jó ötletnek, így mindig el kellett mellőle sétálnom, hogy kicsit ismerkedősebbre vegye a figurát. Gyorsan össze kellett hát barátkoznia valakivel, aki nagy és erős. Meg is találta a védőbástyáját Pax, a leonbergi személyében. Az Alapítványnál ugyanez volt a helyzet, ott Tódort hívta segítségül. Ahogy ez a szép lányoknál lenni szokott, a két pasi közül végül egy harmadikat választott. Azért szóljon mentségére az, hogy féléves kora óta nem váltott újabbra. Biztosan több olvasó is hallott már Bodza választottjáról, Oszkár kutyáról. Ő egy igazi polihisztor, színész, agility versenyző, terápiás kutya és kutyakiképző egy személyben. Mindenek előtt azonban ő Bodza védelmezője. Tényleg így van, nem elfogult gazdi szívem mondatja ezt velem. Arra is volt példa, hogy Oszi a Top Mancs egyik végében kiképzést tartott a gazdájával a nehezen nevelhető kutyáknak, amikor az agility pálya szélén kisebb összezördülés történt. Oszkár tudta, hogy ott ugrál élete párja is, így önmagát kétszer akkorára fújva átrohant a sulin megvédeni őt. Egy ekkora kötődésnek nem állhattunk útjába, így 2007 nyarán a páros egybekelt Zánkán, a kutya terápiás táborban. Esküjüket ötvenkét szempár követte végig, aminek a többsége a terápiás munkánkban részesülő gyerek volt, akik egyenként valamilyen produkcióval (vers, dal, mondóka, tánc...stb.) köszöntötték az ifjú házasokat, Fehér Oszkárt és Fehérné Mesztegnyei Bodzát.

Másik főhősünk, Imi, fiatal kora ellenére két baráttal is dicsekedhet. Jobban mondva egy baráttal és egy barátnővel. Barátnőjével, Livivel sajnos kicsit messze laknak, de azért valahogy csak össze tudunk hozni nekik találkozókat. Még csak Livi volt nálunk, de nemsokára mi is meglátogatjuk őket. Imi igazán úriember módjára viselkedett a kisasszonnyal. Lement elé a buszhoz, kölcsönadta a hintáját és a járókáját is, de a legjobban akkor fejezte ki szeretetét, amikor Livi sírni kezdett. Abban a pillanatban lefelé görbült az úrfi szája is és a szeme megtelt könnyel. Hiába, nem tudja elviselni, ha gyönyörű barátnője szomorú, vele sír bánatában. Livivel abban is egyeznek, hogy mindketten két kutyus tulajdonosai, egyikük sem retten meg ezért, ha kutyaugatást hall, hiszen már az anyaméhben hozzászoktak.

Az igazi férfinak azonban szüksége van egy jó barátra is. Vele már majdnem a kezdetektől ismerik egymást, mert anyukájával együtt jártunk kismama úszásra (vagyis egy kicsit bonyolultabb foglalkozásra, amit delfinek ihlettek, de erről hosszú lenne itt írnom),a lényeg úgyis az, hogy barátságuk életük nagyon korai szakaszában megköttetett. Anyukájával megrögzötten úgy gondoljuk, hogy ez így is van. Apukák ilyenkor kis félmosollyal összenéznek, de minket ez nem zavar. Keve barátunkkal szerencsére gyakran tudunk találkozni és ezek a találkozások mindig nagyon vidámak. Akármit is gondolnak az apukák, ők igenis jobban ismerik egymást, mi azt sejtjük, mert az első perctől kezdve folyton mosolyognak egymásra a fiúk és keresik a kontaktust a másikkal. Abban viszont mindannyian egyetértünk, hogy nagyon szuper dolog lenne, ha ez a barátság sokáig tartana, mert kevesen mondhatják el maguktól, hogy olyan haverjuk van, akit legelejétől maga mellett tudhat.

A mellékszereplők barátairól csak röviden, különben betelik az újság. Jaffa kutyának a legeslegjobb barátja Müzli, aki nálunk nevelődött, amíg kitanulta a mozgássérült-segítő mesterséget. A két kutya nagyon egy húron pendült és együtt csináltak mindent a labdázáson, a nagy futásokon, a mindenlébenkanáloskodáson át egészen az esti alvásig. Akkor is kifliként kucorodtak egymáshoz. Jaffát annyira megviselte Müzli új családba kerülése, hogy három napig csak enni és sétálni jött elő a helyéről. Szerencsére gyakran találkoznak, sőt előfordul, hogy Müzli nálunk vendégeskedik néhány napot és ez sokat jelent a fiúknak.

Az én barátom pedig Bea, akinek a kutyakiképzői tanácsait már sokszor kikértem itt a sorozatban és a saját életünkben is. Ha valaki külföldre költözik, vagy családja, gyereke lesz, nagyon sokan elsodródnak mellőle. Ilyenkor szokott kiderülni, hogy kik azok, akik tényleg a barátaink. Bea Bécs mellett nevel farkasokat, nekünk pedig a babázás tölti ki minden időnket, de ennek ellenére folyamatos kapcsolatban vagyunk, megbeszélünk mindent és segítjük egymást.

Ha az ember, vagy kutya elmondhatja magáról, hogy van egy barátja, az nagyon nagy dolog. Fontosak ezek a kapcsolatok, vigyázzunk rájuk! Szép ünnepeket kívánunk mindenkinek!

Eszter, Imi, Zoli, Bodza és Jaffa