de szorongáskeltő nap is, amin megszületik majd a babánk. Ahogyan a múlt hónapban írtam már, sok (túl)aggódó rokonunk, barátunk van, akik egyre csak azt firtatják, hogy vajon a kutyák hogyan fogadják majd a család bővülését. Korábbi tagnövekedéseink alapján - Jaffa, Müzli, Férj érkezése - azt tudom erre mondani, hogy Jaffa nagyon boldog lesz, Bodza pedig nem. Amikor Bodza hozzám került, akkor mindenhová vittem magammal, egész piciként kistáskában járta be a világot, pl. kilenc hetesen az EFOTT fesztiválon voltunk három napig, sátorban aludtunk és koncerteket hallgattunk, gyakorlatilag mindenhová elkísért. Ennek persze az lett a következménye, hogy kötődésünk igen erőssé vált, mindkét oldalról. Jaffa érkezését gyomorproblémákkal fogadta (ha nagyon finoman szeretném megfogalmazni a reakcióit), még szerencse, hogy a lakás kertkapcsolatos volt és mindig ki tudott szaladni, ha kellett. Müzlit erős fensőbbségi érzéssel és utálattal nézte, de mivel bántani nem lehetett, inkább önmagát sújtotta azzal, hogy ha Müzli terhessé vált számára, akkor ketrecbe vonult regenerálódni. A Férjemet meg egész egyszerűen hülyére vette és a legalapvetőbb parancsszavakat is elfelejtette, Zoli úgy jellemezte ezt a helyzetet, hogy Bodza körül lelassul a hang, ha ő szól hozzá. Minden esetben feloldódott azonban az újak iránti ellenszenv, de azért jelen van a mai napig egy kis női összefogás közöttünk. Ez a női egység úgy tűnik megbonthatatlan, ugyanis a babánk is fiú lesz.
Jaffa ezzel szemben mindenkinek kitörően örül, olyan, mint Ubul a Garfield képregényben. Szerintem akkor lenne a legboldogabb, ha egy kommunában élnénk, rengeteg gyerekkel, felnőttel, kutyával. Szóval nála tuti nem lesz gond, Bodzával meg majd megoldjuk.
Itt merül fel a kérdés, hogy mit tudunk-e valamit tenni annak érdekében, hogy a kutyánk elfogadóan viselkedjen a jövevénnyel. Nekünk kilenc hónapunk van arra, hogy felkészüljünk a gyerek érkezésére, a kutyáknak is adjunk időt rá! Igaz, a Szörpöknek munkaköri kötelessége a gyerek centrikusság, de azért mégiscsak nagy változás lesz az életükben.
Változott már eddig is sok minden. Abbahagytuk a kutyaiskolát, igaz, hogy csak hobby szinten agilityztünk, de Bodza négy hónapos, Jaffa tíz hetes kora óta minden hétvégén kint volt a kutyasulin. Ezt a kiesést kirándulásokkal próbáltuk pótolni, de ahányszor kilátogatunk az iskolára, már a kanyarban izgatottan topognak, úgyhogy biztosan hiányzik nekik.
Elköltöztünk a régi lakásunkból, igaz, az újhoz kert is van és nagyobb is, de mégis más, meg kell szokniuk.
Ezután kevesebbet fognak dolgozni. Eddig fejenként heti nyolc órában robotoltak, erre egy pár évig nem lesz lehetőségük, bár terveim szerint két-két óra munka marad nekik (és nekem). Ez azért is fontos, mert a terápiás munka közben nem csak ők segítenek a gyerekeknek, hanem legalább akkora élmény és öröm számukra is az együttlét.
Változni fog az is, hogy az első időszakban nyilvánvalóan kevesebb idő jut majd a velük való foglalkozásra, mert ahogyan más, tapasztalt anyukáktól hallom, az első hónapokban örül az ember, ha aludni tud valamennyit.
Szerintem nagyon fontos, hogy ne az utolsó percben érje a kutyáinkat az összes másállapot, legyünk fokozatosak a megszorítások bevezetésében. Nem jó, ha a kutya mondjuk ágyban alszik és a baba érkezésével egyszer csak leküldjük a sarokba. Ha eddig ágyban aludt, jobban tesszük, ha hónapokkal a kicsi érkezése előtt kap egy kényelmes fekhelyet, amihez lesz ideje hozzászokni. Ehhez kapcsolódik az is, hogy hová lehet bejárnia a kutyának? Ha mindenhová, akkor nincs teendő, ha viszont azt szeretnénk, hogy a babaszoba tiltott terület legyen számára, azt is világosan mondjuk meg már jó előre, ne csak azt lássa, hogy valaki kitúrta őt a területének egy részéről.
Arra nehéz felkészíteni, hogy kevesebbet tudunk majd foglalkozni vele, azonban közös programokra mindig jusson idő később is. A terhesség során nagyon jót tesz a kismamának a sok séta. Használjuk ki ezt a testmozgási lehetőséget, hiszen nem kell bérletet venni rá, nincs időponthoz kötve és ráadásul a kutyáinkkal együtt végezhetjük. Később a babával is sokat kell levegőn lenni, ez a mindennapos program jó alkalom az együttlétre.
Jó lehet az is, ha már a terhesség elején, közepén feltérképezzük kutyánk hiányosságait, amik eddig esetleg nem zavartak, de a baba mellett majd sokkal nehezebbé teszik a mindennapokat. Ilyen lehet a húzás a sétánál, a felugatás, az egyes helyzetekben való kiszámíthatatlanság. Ha eddig nem oktattuk, akkor most érdemes kiképzőhöz fordulni, aki hatékonyan segít majd megoldani ezeket a gondokat.
Ha viszont kutyánk jól képzett, segítségét is vehetjük. Így lett Bodzából kismamasegítő kutya, ha csak ideiglenesen is. Müzli kutya nevelése során sok trükköt kellett gyakorolnunk, ami alkalmassá tette őt a mozgássérült segítői munkára. Jól jött, hogy Bodza mindenáron eminens akart lenni, így mindent ő sajátított el először. Gondoltam, hogy jók lesznek ezek nála is a terápiás feladatokban, meg hát amúgy sem válik kárára, ha továbbképzi magát. Akkor még nem jutott eszembe, hogy nekem mekkora segítség lesz az ő tudása. Egyre nagyobb pocakkal nehéz lehajolni, sokszor pedig lustább is az ember a megszokottnál. Milyen jól jön ilyenkor egy eb, aki segít! Begurult a kupak a komód alá? Semmi baj, lesz, aki örömmel kihozza. Leejtettem valamit? Ő ezt is feladatnak fogja fel, rohan és felveszi. Lehúzza a zoknimat, behozza a cipőmet, a papucsomat az előszobából, induláskor felpattan a lábamra, hogy ráadhassam a nyakörvet, sétáknál cipeli a kiskosarát, amiben remekül elfér a kakiszedő zacskó és a nélkülözhetetlen labda. (Sajnos arra nem tudom megtanítani, hogy felszedje maga utána kutyapiszkot, pedig milyen jó is volna...) Nem nagy dolgok ezek, de örömet okoznak kutyának, gazdinak egyaránt. Ő fontosnak érzi magát, én pedig anyai büszkeséggel szemlélhetem, hogy megint ő a legjobb minden helyzetben. Természetesen az én szememben!
Nyilvánvaló, hogy teljesen új élethelyzetek adódnak majd nekünk is és a kutyáinknak is, de egy kis fantáziával és tudatos felkészüléssel elérhetjük, hogy ezek a változások senkit ne érjenek váratlanul, és ami még fontosabb, hogy az újdonságok úgy épüljenek be életünkbe, hogy mindenki megtalálja bennük a maga helyét és szerepét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése