2011. április 10., vasárnap

Nem kertelünk… - 24.

…munkára fogjuk a család minden tagját, akár két-, akár négylábú legyen az illető. Szerencsére minden hétvége napos időt hozott nekünk, így egyértelmű volt, hogy - az igazat megvallva- kissé elhanyagolt kertünket rendbe tegyük. Vagy legalábbis elkezdjük rendezni. A kert nem kicsi, ami nagyon jó, mert van tér nekünk is és a kutyáknak is, de amikor kezdődnek a kinti munkák, bizony néha kilátástalannak látjuk a helyzetet.

Úgy kezdődött, hogy a közeli kertészetben akciót hirdettek: minden fa árából annyi százalékot engednek, ahányas a vevő lába. Naná, hogy Zoli volt a vevő, kaptunk engedményt bőven. Munkából hazafelé meg is vette az elhunyt cseresznyefánk utódját, majd kézen fogta Imit, fülön az ebeket és elültették szépen. Éppen ásták a gödröt, amikor megérkezett a nagynéném. Kihagyhatatlannak vélte ő is a lehetőséget, így nemsokára egy meggyfával gazdagodott a gyümölcsfa állomány. A fiúk pedig szívesen vállalkoztak az ültetésre. Másnap kitaláltuk, hogy akkor már ne maradjon meg a szegény kiszáradt régi cseresznyefa - pedig milyen finom cseresznyéket adott! - vágjuk ki. Na, ebből lett a nagy buli. Azon a hétvégén nálunk vendégeskedett a barátnőm nevelt lánya, Évi, aki máskülönben az első osztályomba járt, ma már 25 éves felnőtt nő. Írtam róla Imi pár hetes korában, ő volt az egyik első látogatónk, azóta is rajong Imiért, Imreunokaöcsémként emlegeti folyton. Ha már nálunk volt Évi, őt is befogtuk a munkába. Alakult a csapat: négy ember, négy kutya. Ugyanis Herold, unokatestvérem labradorja, akármilyen öreg is, egy ilyen eseményt mégsem hagyhat ki. A legfelső lakásból a másik unokatestvérem fia (sok unokatestvérem van ám, összesen 17), Kristóf is leszaladt Jack kutyával, mert fát aprítani buli. Két balta, egy fűrész és nem tudom megszámolni hány kéz forgácsolta az egykori gyümölcsfát. Horrorisztikusan hangzik, de tényleg vicces volt. Főleg azért, mert a kutyák minden frissen hullott fadarabot megszereztek és elrohantak vele. Mintha nem jutna elég mindenkinek. Zajosra sikeredett a favágás, így csatlakozott hozzánk a ház több lakója is. A csúcsponton tizenkét ember és öt kutya népesítette be a kertünket. Még jó, hogy a nemrég épült szomszéd ház lakói eddig nem költöztek be a lakásokba! Ez a gyümölcsfás hétvége olyan jól sikerült, hogy szombat-vasárnapra is megoldotta a programot, nem mentünk sehová.
Az öt kutya rengeteget rohangált két napon keresztül, ezért vasárnap általános farágó délutánt tartottak. Illetve tartottak volna, ha a társaság motorja, Jack kibírná, hogy fél óráig, vagy esetleg öt percig szünetel a szaladgálás. Meg is fogadtam magamban, hogy többet nem mondom Jaffára, hogy hiperaktív. Szóval Jack úrfi unatkozni kezdett, amikor a többiek fafaragással foglalkoztak. Mit is csinál egy fiatal suhanc, ha unatkozik? Piszkálja az öregebbeket. Először Jaffa került sorra, az örök rivális. Odaszaladt, kivette a szájából a fát és már ment is a hercehurca. Nem akarok büszkélkedni, de már többször kiderült, hogy a feleakkora és idősebb Jaffa erősebb, mint az ifjú vitéz. Viszont ifjú vitéz nem adja fel. Soha. Ezért aztán közbe kellett lépni, Jack és Jaffa ideiglenesen szét lett ültetve. A kudarcot Heroldon próbálta orvosolni, sok sikerrel, ugyanis Herold mindig mindenkinek mindent önként átad és keres magának más elfoglaltságot. Ez viszont így uncsi a kis agresszornak. Következett Bodza. Érdekes, hogy Bodza soha nem kezdeményez vitát és nem megy bele a verekedésbe sem, de valahogy elég egy morgás Jack felé, ő már rögtön tudja, hogy hol a helye. Az biztos, hogy nem Bodza közelében. Akkor próbálkozzunk Kefírnél! Kefír egy darabig tűrte, sőt még játszott is vele, de aztán neki is tele lett a hócipője. Ekkor történt a nagy helyrerakás. Egy szempillantás alatt, számunkra váratlanul a négy kutya összefogott, mint akik előre megbeszélték és egyszerre rávetették magukat Jackre. Tudtuk, hogy nem lesz gond, mert egyik sem harap, úgyhogy dőltünk a röhögéstől, ahogy megregulázták a rosszalkodót. Egy valakinek nem tetszett, az örök védelmezőnek, aki mindenki mellett kiáll, ha megérdemli, ha nem. Nem nehéz kitalálni, Imiről van szó. Imikénk keserves sírásba kezdett, azt hitte, hogy Jack barátjának bántódása esik. Zoli erre gyorsan közbelépett és a következő pillanatban már az öt kutyaszájba újra botok kerültek és békés rágcsálás hangja hallatszott. Ez el is tartott vagy fél óráig, amikor is Jack újra unalmasnak találta a helyzetet. Addigra viszont Jaffa úr is elunta magát, így hát volt kivel rohangálni fel és alá.

Ez a kert tényleg nagy áldás nekünk, a kutyáknak igazi paradicsom, még akkor is, ha van egy Luciferkénk benne. Viszont a Luciferkék arról híresek, hogy a csínytevéseikkel mosolyt csalnak az arcunkra. Azt pedig, hogy mikor fejezzük be a kerti munkákat, könnyen meg tudom mondani. Semmikor.