2011. december 8., csütörtök

Egymásra hangolva - 32.

Lassan letelik az ismerkedős része a babás korszaknak, bár nekem úgy tűnik, hogy Juli éppen olyan, mint amilyennek a pocakban megismertem őt. A fiúknak és a kutyáknak azért nem volt ennyire világos, hogy milyen is ő és milyen lesz a mi életünk így hatosban. Már Iminél is megfigyeltem, hogy amikor megszületett, a kutyák sokkal csendesebbek lettek. Jaffa szeret jelezni, ha valami történik a lépcsőházban. Igazság szerint ez nem teljesen így van, mert észrevettük, hogy ha gyanús zaj szűrődik be odakintről, akkor Bodza egy halkat morrant, megadva a jelzést Jaffának, aki kapva kap az alkalmon és ugatni kezd. Kemény munka volt vele megértetni, hogy nem kell hosszan hangoskodni, inkább csak vakkantson egyet-kettőt. Általában ezt be is tartja figyelmeztetés nélkül is, de mindkét gyerek érkezésekor önmagát szabályozza, mintha érezné, hogy most nem kéne.
Ahogy azt a múlt havi beszámolómban már írtam, Jaffának nagyon jót tesz, hogy külön is eljár dolgozni. Vasárnap este repül Esztihez és kedden örömmel tér haza, de a másnapot szereti pihenéssel tölteni. Megérdemli persze, ilyenkor nem is nagyon kérek tőle semmi extrát, de igazság szerint én is pihenek így lassan hat év elteltével. A hét napból hármat ugyanis nyugi van, nem a megszokott Jaffazsongás. Viszont mindig meglepődöm, amikor hétfőn vacsi osztás van, vagy sétához készülődünk: nocsak, eggyel kevesebb a létszám!

Amúgy is fogyatkozik a hétköznapi itthon levők száma, mert Zoli meggyógyult végre és visszamehetett dolgozni (ez nem végre). Kicsit tartottam ettől, mert egyrészt megszoktam, hogy itthon van és együtt vagyunk, másrészt meg még sosem voltam egyedül két gyerekkel és két kutyával. Vagyis voltam, persze, de nem így. Úgy tűnik, hogy nem kellett volna aggódnom, minden zökkenőmentesen halad. Egy dolgot kell észben tartanom: nem szabad előre megtervezni semmit, majd minden alakul a pillanattól függően. Nemsokára úgyis itt vannak az ünnepek és együtt leszünk megint! A legnagyobb öröm ez természetesen Iminek, aki az ünnepi készülődésben mindenkit elsorol Összeset! felkiáltással. Tudom, hogy nem nagy dolog, de az én szívemet mindig megmelengeti, hogy a felsorolásban kihagyhatatlanul szerepel Bodza, Jaffa, Herold, Artúr és Jack is, noha az utóbbi három nem is a mi kutyánk. Persze ugyanígy szerepel emberek közül is mindenki a házból. Jó, hogy nem egy tízemeletes panelban lakunk, nehéz dolgom lenne végig sorolni az összes lakót!
Legnagyobb sajnálatomra az ünnepekkel beköszönt majd a hideg, fagyos idő, amit se gyerekkel, se kutyával nem igazán szeretek. Már jó előre elkezdtem gondolkozni azon, hogy mit tudunk majd csinálni együtt a szürke délelőttökön. Zolit megkértem, hogy csináljon egy mini akadálypályát a régi helyett. Nem kell sok akadály, de fontos, hogy stabil legyen. Ezen jó móka lesz Iminek átküldözgetni a kutyákat. Van nekünk egy baba-mama klubunk, szuper csapat, már egy éve heti többször összejárunk. A nagy klubos foglalkozáson előadások vannak és beszélgetős együttlét, két kisebben pedig kézimunka, illetve főzőműhely mindig valamelyikünk lakásán. Igazi fonóként működünk, mindenki azt teszi bele, amihez ért. Innen jött az ötlet, hogy a csemeték már elég nagyok, így meghirdetek köztük is kutyás játszóházat nálunk. Ezzel is eltelik majd egy délelőtt a héten, amikor sem mi, sem a kutyák nem unatkozunk majd. Tudom, hogy nem a reklám helye, ezért nem írok címet, de a barátnőmtől, Chili hallókutyus gazdájától, Zsanitól, még a névnapomra kaptam egy könyvet, amiben jópofa kutyatrükkök vannak. Arra gondoltam, hogy esténként előre dolgozom a kutyákkal és másnap délelőtt Imivel közösen begyakoroljuk. Csak nehogy aztán ő is sorban álljon a jutalomfalatért! Elég tehát csak néhány ötlet, de azt váltogatva, színesítve jó elfoglaltságot találhatunk a lassabban múló zord napokra, akár kint, akár bent töltjük is el azokat. Arról nem is beszélve, hogy remélhetőleg idén is lesz jó pár igazi havazós nap, amikor a friss hóban jót lehet tombolni kutyának, gyereknek egyaránt. Felmerülhet a kérdés, hogy ezekben vajon Julcsi hogyan fog részt venni? Mi sem egyszerűbb egy ilyen pici hordozós babánál. Egészen nyilvánvaló, hogy a hátamon fog szuszogni, legtöbbször csukott szemmel. Ha bárkinek van még jó ötlete, amit együtt lehet végezni, ne habozzon szólni!
Mindenkinek szép ünnepeket kívánunk és ne felejtsétek, hogy a kutyusok ugyanúgy átérzik az ünnep hangulatát, ezért egyértelmű, hogy nekik is kár a meglepi!