2007. november 11., vasárnap

Elérkezettnek láttam az időt arra, hogy nagykutya legyek.

Régen még az is problémát okozott, hogy a földön lévő ételdarabkákat ott hagyjam, de ma már... Kitaláltam Gazdinak egy meglepetést, ha már úgy el van szállva attól, hogy Müzlikéje milyen gyorsan halad a mozgássérült segítő kutyaság tudományának elsajátításában, hát, én bizony megelőzöm. Így tartottam neki a virslit és megvártam azt is, amíg elszalad a fényképezőgépéért.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése