Gazdim nagy örömet szerzett nekem...

... mert elárulta, hogy tanulmányi szabadásgon lesz egészen december 12-ig! Ezt én úgy hálálom meg neki, hogy ha látom, hogy a könyv fölé hajol és az arca komoly, vagy inkább szenvedő lesz (ezt ő tanulásnak hívja), akkor én odamegyek felvidítani. Viszek neki egy csomó játékot, hogy tudja nekem dobálni, vagy csak belemászom az ölébe és ráülök a könyvre, hogy ne is lássa azokat a szörnyű sorokat. Először mindig tiltakozik, de végül általában megadja magát és inkább velem játszik. Nagyon meggyőző tudok ám lenni!

Hé, kutyák, cicák, emberek!

Valami baj van az éggel! Hullik belőle egy csomó fehér tollpihe! Kiszakadt a párna, vagy mi. Én egész reggel ugattam, hogy észrevegyék, de úgy látszik nem hallottak meg. Gazdim meg csak nevetett rajtam és azt mondta, hogy ez hó. Hát, én még sosem láttam ilyet.

Lehet, hogy lesz egy új munkahelyem is.

Ha jól viselkedek és szépen bánok a gyerekekkel, akkor ezentúl (a vizsga után) a Csillagházba is fogok járni dolgozni. Ott eddig Jamboree dolgozott, de az ő Gazdijának nemsokára kisbabája születik és akkor nem tudnak majd bejárni és ha minden jól megy, akkor én veszem át a helyét. A Csillagházban súlyos, halmozottan sérül gyerekek vannak, nekem nagyon tetszettek. Van egy gépük, amire a tanár néni rámond mondatokat, képekkel illusztrálja és ha rámutatnak a megfelelő képre, akkor elhangzik a mondat. Ez azért kell, mert ezek a gyerekek nem tudnak beszélni. Csak egy bajom volt a géppel, hogy a kutya kép alatt az a szöveg volt, hogy "Gyere ide, Jam!", hát ezért hiába nyomogatták a gyerekek a kutyás képet, én megsértődtem és hátat fordítottam nekik. Egészen addig nem is fordulta vissza, míg a tanár néni meg nem változtatta a szöveget "Gyere ide, Bodza!"-ra. Akkor már boldogan szaladtam oda a gyerekekhez és annak is örültem, hogy a tanár néni is láthatta, hogy nem kell beszélni ahhoz, hogy gyerek és kutya megértse egymást. Volt egy kislány, aki engem nagyon meghatott. Azt mondták róla, hogy nem nagyon szokott kezdeményező lenni, de én annyira megtetszettem neki, hogy többször is saját magától odahívott engem. Ezen mindenki meg volt lepődve, egyedül én nem, mert én rögtön éreztem, hogy Dorinka szeret engem. Gyorsan bele is ültem az ölébe és odabújtam hozzá, hogy lássa, hogy én is nagyon szeretem őt.

A kutyasuliban viszont nagyon megbántottak! Azt mondták, hogy lesz egy Top Mancsos vacsora februárban egy vendéglőben, ahová mindenki elmegy majd ismerkedni és beszélgetni. Ettől én nagyon feldobott lettem, mert imádok vendéglőbe járni és szeretek a kutya barátaimmal beszélgetni, de ekkor elhangzott egy nagyon csúnya mondat: Mindenki hagyja otthon a kutyáját, mert ez kutyátlan buli lesz. Mondhatom, jó ötlet! Na, de én ez ellen lázadozni fogok! Messze van még a február, addig kitalálok valami trükköt, amivel meglágyítom a Gazdim szívét és akkor magával fog vinni engem is. Maradjon csak otthon a többi kutya!

Sziasztok! Régen írtam utoljára, mert én egy igen elfoglalt kutya vagyok.

Elmesélem Nektek a hétvégémet, hogy lássátok mennyi dolgom van. Pénteken mikor a Gazdim végre hazajött a munkából fogott engem és elmentünk Budafokra Chilihez és Szepihez. Chili az én legjobb barátom, Szepi néni meg a Gazdimé. Ott jót játszottunk Chilikével és este pedig elmentünk egy étterembe libát enni. A Gazdim azt mondta, hogy aki Márton napon libát eszik, az nem fog koplalni a következő egy évben. Hát, én igyekeztem is minél több libacombot kicsikarni az asztalunknál ülőktől, mert koplalni aztán tényleg nem szeretnék. Jó sokáig voltunk ezen a vacsorán, de én jól éreztem magam, mert mindenki adott nekem egy-két finom falatot meg egyébként is szeretek társaságban lenni. Fél egy körül mentünk haza a Szepiékhez, én nagyon féltem útközben, mert sok nagy kutya ugatott minket a kerítések mögül. Chili viszont bátor volt és visszaszólt nekik. De én nem háláltam meg neki a védelmezést, mert amikor ő is a Gazdimmal és velem akart egy ágyban aludni, akkor csúnyán rámorogtam.

Szombat reggel kutyasuliba mentünk, végre egyszer kocsival Máté és Boogie jóvoltából. A kutyasuliban találkoztam a barátaimmal Dióval és Jamboreeval. Nagyon örültem nekik, mert a konferencia óta nem láttam őket. Dió nemsokára új gazdihoz kerül és mozgássérült segítő kutya lesz, Jamitől pedig ezentúl péntekenként tanulni fogok, hogy én is jó terápiás kutya lehessek. Suli után egy megbeszélésre siettünk, ahol mindenáron tengerimalacot akartam fogni, de nem engedték. Pedig én egy vadászkutya vagyok! A legnagyobb meglepetésemre és örömömre nálunk aludt Gazdim keresztlánya: Zea, akit én nagyon szeretek.

Vasárnap Zea és Nagyapó is kijött velünk a suliba, így megint kocsival mehettem. Utána pedig ebédre mentünk Gazdianyujához, mert zea hét éves lett. Volt torta meg minden. Én még sosem ettem tortát, ezért gyorsan megkóstoltam. Cserébe egy csomó ügyességi feladatot megcsináltam Zeának. Még a Freshnapfba is eljutottunk, ahol kaptam két új játékot és egy kétfejű fésűt is. Megint este volt, mire hazaértünk.

Ugye igazat írtam, hogy én egy meglehetősen elfoglalt kutya vagyok?

Képzeljétek, ma volt az első munkanapom.

Nem tudom, hogy tudjátok-e, de én a Gazdimmal fogok dolgozni a munkahelyén értelmileg akadályozott gyerekekkel, mert terápiás kutya szeretnék lenni. Szóval, ma mentem először melózni. Egy tantestületi értekezleten is jelen voltam, bár nem sokat szóltam bele a dolgokba, inkább szundiztam a Gazdim lábánál.

Utána lementünk az osztályba és megismerkedtem a gyerekekkel. Nyolcan vannak, két lány és hat fiú. Hetedik osztályosok. Nagyon kedvesen fogadtak engem, bemutatkoztam mindenkinek külön-külön, adtam nekik pacsit is, mert tudom, hogy mi az illem. Jól esett nekem, hogy már oda volt készítve számomra egy kényelmes fekhely, hogy ha elfáradnék, akkor le tudjak pihenni és még a piros kirándulós itatótálam is ott volt, csurig friss vízzel. Szóval, a gyerkőcök tényleg vártak engem. Aztán egy csomót játszottunk és kimentünk sétálni is. Én meg folyton csak vártam, hogy mikor kezdődik a munka. De a Gazdim azt mondta nekem, hogy nagyon ügyesen bánok a gyerekekkel és hogy született terápiás kutya vagyok, ekkor kiderült, hogy már egész délután dolgoztam. Hát, jó kis meló: játszanak velem, simogatnak, dédelgetnek és még séta is van. Sőt, ennek tetejében még kaptam egy csomó jutalomfalatot, ha megtettem dolgokat, amiket a gyerekek kértek tőlem. De nem kértek bonyolult dolgokat. Az volt még tök szupi, hogy a Gazdim kollégái (illetve mostmár írhatom úgy is, hogy a kollégáim) össze-vissza dícsértek, hogy nem is láttak még ilyen engedelmes, nyugodt, jó, de főleg szépséges kutyát, mint én. Ennek nagyon örültem. Legfőképpen viszont attól lettem boldog, hogy láttam a Gazdim arcán, hogy nagyon büszke rám!

Ma is csavargós napot tartottunk.

Lehetne minden héten őszi szünet! Délelőtt főiskolán voltunk, elintéztük az ügyeket a tanulmányi osztályon és leadtuk a Bodza című művet. (Na jó, igazából szakdolgozat maradt a címe.) Utána sétálunk egy nagyot a Duna parton, kergettem a vadkacsákat, de sajnos nem sikerült elkapnom egyet sem. Pedig ugattam is rájuk, hogy várjanak csak meg, de ezek nem értenek kutyául! A séta végén pedig bementünk egy nagy házba, amiről kiderült, hogy az ELTE kongresszusi épülete és itt dolgoztam a Gazdimmal a Kriminál Expo nevű rendezvényen. Jött egy csapat látássérült és vak gyerek, én meg nagyon aranyos voltam velük: pacsiztunk és megengedtem, hogy simogassák a hasamat. Fel is vette a TV. 

Most viszont egy kicsit meg vagyok bántva, mert Gazdim kijelentette, hogy este elmegy bulizni a barátaival. Engem persze nem visz és Mézivel kell itthon maradnom! Kutya egy életem van!

Most csak röviden írok, mert fáradt vagyok.

Délelőtt suliban voltunk, tanultam is sok mindent és jó sokáig maradtunk, mert Gazdim nekiállt beszélgetni. Mondjuk nem volt baj, mert addig én eljátszadoztam a Mollyval, aki egy ír szetter lány. Jó arc, de mindig becsap a labdával. Úgy tesz, mintha odaadná, de az utolsó pillanatban elszalad vele...

Így kell átszaladni az agility kukacon a gazdimhoz..

Jókat játszottunk, ilyen szépek vagyunk együtt.

Utána pedig nagyon elálmosodtam..