Ma nem volt túl jófej a Gazdim...

Amikor felkeltünk azt mondta, hogy egész nap csavarogni fogunk kettesben, ennek nagyon megörültem. Azt viszont nem mondta (szerinte nem hallottam), hogy a nagy csavargás közben elmegyünk a Hargitay doktor bácsihoz is. Pedig ott voltunk. Ez idáig egyáltalán nem lett volna baj, mert én szeretem őt, de nem csak látogatóba mentünk, hanem még belém is döfött egy nagy tűt kombinált és veszettségi oltást lőve belém. Én persze úgy tettem, mintha meg sem éreztem volna, de igenis fájt! 

Utána viszont tényleg jó napom volt, mert voltunk egy nagy irodaházban a Beánál, aki a Gazdim egyik barátnője és ott mindenki értem rajongott, itt kinyomtattunk egy csomó papírt. Aztán a könyvkötőhöz mentünk, ott bekötötték a sok papírt és ráírták, hogy Szakdolgozat. Nem tudom, miért nem azt írták rá, hogy Bodza, ha úgyis arról szól, hogy én mi mindent fogok dolgozni a Gazdim munkahelyén a gyerekekkel.

Végül meglátogattuk Gazdim Apukáját, akinél odapisiltem a földre. A Gazdim először nagyon csodálkozott, utána meg jól megszidott. Igaz, már két hónapja nem csináltam ilyesmit, de most ki akartam próbálni, hogy hátha már nincs tilalom alatt. Most megtudtam, hogy ezt a tilalmat soha nem oldják fel. Pedig a Gazdim sem az utcán végzi a dolgát...

Ja, mostanában rosszalkodom is. Mégpedig úgy, hogy a Mézi cicát szekálom. Ráugatok, vagy rámorgok, ha kaja közben zavar, de akkor is, ha a Gazdim közelébe megy. Jó lenne, ha megértené, hogy ez a két dolog számára tabu ezentúl. Gazdim meg leszid ilyenkor, szóval még nem döntöttem el, hogy rendszert csinálok-e ebből. 

Most viszont le kell pihennem, mert az oltástól valahogy levertnek érzem magam. Sziasztok!